Gondolatok

úgy érzem mindenem elveszett. mintha egy darabot kiszakítottak volna belőlem, ami által nem vagyok teljes. aminek a helye fáj. fáj, mert semmi sem lesz a régi. hogy már soha nem lesz az enyém. soha. tudtam hogy ez lesz. tudtam. mégis belementem... hogy miért? mert naiv voltam. rettenetesen naiv, és hiszékeny. gyűlölöm magam ezért. gyűlölöm... hagytam hogy a mindenemmé váljon és ezáltal azt is hogy bármelyik percben mindenemet elvegye. annyira őszintének tűnt! láttam a szemén hogy komolyan gondolja... akkor... miért?