Gondolatok

Úgy éreztem teljes vagyok. Most, hogy őt is az életem részének tudhatom minden szebb lett! Még a havat se utáltam annyira, hazafele jövet, pedig már rég tavasznak kellett volna lennie. Valahogy mindenben a jót láttam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ő az enyém. Végre. Mintha a hiányzó darabkát tették volna a helyére. Mintha a szívem egy jelre várt volna, amit most megkapott. Az első csókunkra gondoltam, beleborzongtam, s elárasztott a melegség, pedig hideg volt. Becsuktam a szemem, és hiába volt sötét minden körülöttem, mégis úgy láttam, mintha világos lenne. Nem tudtam megmagyarázni ezt az érzést, de azt tudtam, hogy ezt ő váltja ki belőlem. Minden mozdulatával, gesztusával, minden szavával elvarázsolt. Ezt ő is tudta.

Mikor megláttalak, féltem megismerni téged... Mikor megismertelek, féltelek megcsókolni... Mikor megcsókoltalak, beléd szerettem... Mióta szeretlek, féllek elveszíteni.! ;$ ♥

Gondolatok

úgy érzem mindenem elveszett. mintha egy darabot kiszakítottak volna belőlem, ami által nem vagyok teljes. aminek a helye fáj. fáj, mert semmi sem lesz a régi. hogy már soha nem lesz az enyém. soha. tudtam hogy ez lesz. tudtam. mégis belementem... hogy miért? mert naiv voltam. rettenetesen naiv, és hiszékeny. gyűlölöm magam ezért. gyűlölöm... hagytam hogy a mindenemmé váljon és ezáltal azt is hogy bármelyik percben mindenemet elvegye. annyira őszintének tűnt! láttam a szemén hogy komolyan gondolja... akkor... miért?

Miért van az, hogy ha azt hiszed már minden rendben, akkor mindig jön valami bebizonyítja, hogy mégsem így van? Mikor azt hinnéd véget ért a balszerencsés éved, és most már minden minden oké lesz, minden megy mint a karikacsapás... Hát nem. Elfelejtettem, hogy egyes dolgoknak lehetnek utóhatásai.. A múltnak, ami elől senki sem futhat. A hibák életed végéig kísérni fognak, sőt lehet még egy két szép ajándékot is kapsz mellé.